Bizonyára tudjátok, néha lehet itt exkluzív híreket találni, és ez most az! Bár már úgy tűnt, hogy az Árva angyal rajongói nem láthatják egyhamar kedvenceik új sorozatát a képernyőn, imáik meghallgattatásra találtak, íme egy nagy meglepetés: rövid időn belül itthon is a képernyőre kerül az egyik kereskedelmi csatornán Maite Perroni és William Levy Mexikóban jelenleg is futó novellája, a Triunfo del amor! Így Marichuynak és Juan Miguelnek a jövő héten nem kell végső búcsút inteni, nemsokára ugyanis itt az utánpótlás!
Ha minden igaz, pár napon belül az is kiderül, hol és mikor indul majd a sorozat, addig is lehet találgatni! Ráhangolódásképpen itt találjátok a blogra eddig felkerült ipari mennyiségű infót a sorozatról, itt pedig a sztorit olvashatjátok el!
Premier
"Triunfo del Amor" - premier egy hét múlva!
Már meg is van a Triunfo del amor magyarországi premierjének dátuma: szinte hihetetlen, de már a jövő hét hétfőn, április 18-án elindul a sorozat itthon, így már csak nagyon keveset kell aludni a premierig! Hamarosan jövök a további részletekkel!
sikerült darab)
TRIUNFO DEL AMOR (A szerelem diadala)
Premier: 2010. október 25.
Finálé: ?
Részek száma: ~150
Idősáv: 21:00
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Salvador Mejía
Szereplők: Maite Perroni, William Levy, Victoria Ruffo, Osvaldo Ríos
Történet: remake (eredeti: Cristal - RCTV, Venezuela, 1985-86)
Szerencsétlen Mejía nem tanult a hibáiból. Miután a Corazón salvajéból kiderült, hogy nem tud kosztümös novellát készíteni, most az is bizonyságot nyert, hogy a nagy riválisától, Carla Estradától lopott alapanyag (a Fiallo-történet) és a saját nejétől lopott főhőspáros sem segíti hozzá egy olyan, a Fuego en la sangréhoz hasonló sikerhez, amiben ismét kedvére fürdőzhetne. Attól most tekintsünk el, hogy Mejía meghátrált eredeti terveitől, hogy más történetekkel mossa össze a Cristal-Privilegiót, a blőd szövegek, az önmaguk karikatúrájaként szenvedő színészek és az eredeti sztori rózsaszín realizmusából viccet csináló cselekményvezetés így is meghozta a hatását. Mégis miért olyan nagy dolog eltitkolni a család elől, hogy évekkel korábban Victoria véletlenül elhagyta a kislányát? Erre nem lehet telenovellát építeni.
Fogadtatás: szerencsére a mexikóiakat sem lehet bármivel megvezetni, és még az ortodox Maite/Ruffo/Romo/Levy-fanok is beismerik, hogy ez a sorozat bizony vállalhatatlanul rossz. Kár, hogy ez csak a premier után derült ki, mert a jelei már korábban is mutatkoztak (ötvenes színészek a saját húszéves énjükként, María Desamparada neve, Maite mint modell és a többi), ha Mejía nem ment volna olyan veszettül biztosra, akkor talán egy romhalmazzá változtatott klasszikussal "szegényebbek" lennénk. A szomorúbb az, hogy nem is próbál látható változtatásokat eszközölni a novelláján, Dominika Paleta és Pablo Montero korábbi behozatala nem sokat segített, itt már leírtam, mit tehetne, de a legjobb lenne tényleg rövid úton abbahagyni az egészet. A főműsoridőben debütáló Maite és a szereposztás tehetségesebbik fele miatt sajnálom, hogy így alakult, de főleg azt, hogy valószínűleg nem ez volt az utolsó ilyen húzás Mejíától.
Nézettség: a premier magas számaihoz képest drámai csökkenés szemtanúi vagyunk, rendre elverik a koraesti sorozatok, a karácsonyi eredmények szintén siralmasak voltak, a sorozat eddigi szereplése analóg a Corazón salvajé-éval, a kérdés az, hogy itt lesz-e felemelkedés a végjátékban (őszintén kétlem).
Megvásárlási esélyek: 80% (sajnos Levy és Maite miatt nagy a veszély, de az ég óvja meg attól Magyarországot, hogy ez váltsa az Árva angyalt)
Értékelés: 10/3 (ami egyedül tetszett, az a párhuzamos történetmesélés volt, de ezen kívül Mejía nem sok újat tudott felmutatni, saját céljait tekintve ez egy csúfos bukta)
Végezetül a 2010-es mérleg:
Új sorozatok 2010-ben: 8
Eredeti-remake arány: 1:7
Külföldi-hazai feldolgozás aránya: 5:2
Az év sikersorozata: Soy tu duena
Az év bukása: Triunfo del amor
Az év leghosszabb sorozata: Llena de amor
Az év legrövidebb sorozata: Nina de mi corazón
Az év meglepetése: Para volver a amar
Az év csalódása: Triunfo del amor
Legnézettebb premier: Triunfo del amor (28.6)
Legnézettebb finálé: Soy tu duena (30.4)
A legnézettebb Magyarországon: Cuidado con el ángel
És egy kis bulvár:
A legfelkapottabb női sztár: Lucero
A legfelkapottabb férfi sztár: William Levy
Az év botránya: Gabriela Spanic megmérgezése
Az év szerelmespárja: Angelique Boyer és Sebastián Zurita
Legjobb kémia a főhősök között: Cuando me enamoro
"Triunfo del Amor" - a paródia
A 2007-es Destilando amor kikarikírozása óta nem készült telenovella-paródia a Televisánál, egyedül a Manana es para siemprét figurázták ki az Hoy műsorvezetői, de a színészek már az ellen is felháborodva keltek ki. Most az éves nagy telefonos adománygyűjtő műsor, a szép hagyományokra visszatekintő Teletón keretein belül került sor egy Triunfo del amor-paródiára, melyben Victoria Ruffo hasonmása siratja, hogy nincs miért sírnia, pedig annyira szeret, de kap bőven a kifigurázásból Cuauhtémoc Blanco, Carmen Salinas és Daniela Romo is. A végén persze mind közösen adakozásra szólítják fel a nézőket (innen is a cím: A Teletón diadala), de a fricska azért nyilvánvaló Mejíának, annál is inkább, mert a korábbi paródiákat mind-mind a kirobbanó sikerű sorozatok ihlették, ez az első eset, hogy egy bukott sorozatot döngölnek - úgymond - még jobban a sárba.
Mi a baj a Triunfo del Amorral? - válságforgatókönyvek
Salvador Mejía sokat forgolódhat mostanában álmatlanul, és teljes joggal. Tény ugyanis, hogy a Soy tu duena búcsúja óta sorozata, a Triunfo del amor szégyenteljes mélyrepülésbe kezdett, és premierjéhez képest tíz százalékot esett a nézettsége, ami minden, csak nem az a bombasztikus szupersiker, amit a producer megálmodott, amikor összeollózta ezt az elsietett, összességében valóban borzalmas fércművet. Az ugrás mögött további ironikus tényeket, valamint egy kis okfejtést találtok a bukás okairól, illetve kiderül az is, mit tehet egy főműsoridős producer hasonló esetben, menthető-e a menthetetlen.
MIKOR KIÁLTHATUNK BUKÁST?
Bukásnak nevezni egy telenovellát sokszor elhamarkodott kijelentés lehet, hiszen ez az ítélet nem csupán a nézettségre alapozódik. Lehetnek ijesztően alacsonyak a számok, de az adott novella mégis elérhet kirobbanó sajtósikereket és rajongói figyelmet (pl. a Rebelde esetében, melynek utolsó évadai már igencsak hagytak kívánnivalót maguk után nézettségben), vagy arathat osztatlan sikert a kritika körében, ahogyan nemrég például a Mi pecado tette. Lehet bármilyen magas a nézettség, a sorozat ettől függetlenül nemzetközi eladások terén szerepelhet siralmasan, ld. a Fuego en la sangre példáját. Szintén nem mindegy, hogy a novellát melyik idősávba, milyen közönségnek szánják, a Cuidado con el ángel például hajdani eredményeivel a főműsoridőben csúfos bukás lett volna, de eredeti helyén, a 16:00-s slotban az eddigi legjobban szereplő produkciók közé tartozik, nem is beszélve nemzetközi sikeréről. Az sem mindegy, hogy a sorozat különösebb ambíciók nélküli, délutáni sorozatból avanzsál szuper nézettségű esti zászlóshajóvá (La fea más bella), vagy eleve a 21:00-s sávba tervezett, nagy költségvetésű, sztárszereposztással rendelkező produkcióról van szó, ami aztán drámai gyorsasággal csúszik el a produceri és írói felszínesség banánhéjain (Mundo de fieras). Elhamarkodottnak sem szabad lennünk, hiszen a padlóról is fel lehet állni, és ha átlagnézettségben nem is, de az utolsó részekre fel lehet javítani az eredményeket (Corazón salvaje 2009).
A Triunfo del amort mindenekelőtt nem annak tükrében kell vizsgálni, hogy a Soy tu duena, a Sortilegio vagy a Destilando amor számaihoz képest mennyiben maradt alul, hanem hogy a saját maga (pontosabban Mejía) által kitűzött célokat mennyiben sikerült beváltania. Ennek tekintetében pedig minden szempontból bukásról beszélhetünk, legalábbis jelenlegi állapotában. Hiszen a telenovella minden szempontból szembemegy a nézői (és ennél fogva a produceri!) elvárásokkal, lehet védekezni az ünnepnapokkal, meg a focival, de tény, hogy a sorozat senkinek nem tetszik, néző és kritikus egyhangúan hordja le úton-útfélen.
- Hiába a '90-es évek egyik legsikeresebb története, mivel semmit nem változtattak illetve nem modernizáltak rajta (a képi világtól eltekintve), a nézőknek semmi újat nem mond.
- Hiába az utóbbi évek nagy sikereinek (Cuidado con el ángel, En nombre del amor) meglovagolása mind a történet, mind a színészek tekintetében, láthatóan ez a főműsoridőben így és most nem volt elég.
- Hiába a focisták, szépségkirálynők és modellszínészek hada, a közönség és a kritikusok előtt inkább nevetségessé tették a novellát, mint vonzóvá.
Mejía tehát ismét fejjel ment a falnak, és ha nem változtat valamit sürgősen, akkor ezen még a nemzetközi eladások sem segíthetnek, hiszen a külföldi forgalmazók is elsősorban a hazai nézettségre alapoznak a novellavásárlásnál.
MI NEM JÖN BE A KÖZÖNSÉGNEK?
Egy mexikói kritikus összeszedte azt az öt pontot, melyekért a Triunfo del amor most nagy árat fizet, ezeket egészítettem én ki a saját véleményemmel:
1. Cuauhtémoc Blanco. A vb kapcsán jelenleg hihetetlenül népszerű focista láthatóan nem színésznek való, és ezt valószínűleg Mejía is jól tudta, amikor szerződtette, de megint elfelejtett gondolkodni. Blanco karaktere a végletekig debilnek tűnik, és az egész szomszédság úgy, ahogy van, a novella egyik legidegesítőbb eleme. Ezt tetézi az is, hogy a focista eléggé félvállról veszi a forgatásokat, hiszen emellett üzleti tevékenységet is folytat, mégis ő keres a legtöbbet a sorozattal, epizódonként 20 ezer dollárral gazdagodik.
2. A glamúr hiánya. Ahhoz képest, hogy a sorozat a divat és a csillogás világában játszódik, a helyszínek és a díszletek inkább a nyolcvanas éveket idézik, ízléstelenek és fennhéjázóak.
3. William Levy. Levy játékán érződik az az arrogancia, ami most minden eddiginél evidensebbé tette, hogy a színész csak a teste miatt kap szerepeket.
4. Összeegyeztethetetlenség. A Triunfo del amor klasszikus, hagyományos telenovellának lett kikiáltva, Mejía azonban mégis olyan vizuális és történetmesélési eszközökkel próbálja a képünkbe tolni, mintha valami nagyszabású mozifilmet néznénk, nem pedig telenovellát, és ez összezavarja a nézőt.
5. Hihetőség. Mindenki túljátssza a szerepét, arról nem is beszélve, hogy halljuk a szereplők gondolatait, ami nagyon amatőr húzás egy főműsoridős sorozatban.
Bár utóbbi két ponttal akár még vitatkozhatnék is, inkább felsorolom az én szememet még inkább szúró pontokat:
- Az írók. Liliana Abud mesterien szúrta el saját adaptációját, ami felett nem tudok dűlőre jutni. Nyilván ez Mejía sara is, de hogy lehet az, hogy tíz év elteltével a nő semmi épkézláb újítással nem bírta felturbózni ezt a meglehetősen egyszerű történetet, de ha egyszer ha eredetit kell alkotnia, akkor brillírozik? A María Desamparada néven pedig még mindig nem tudtam felülemelkedni.
- A rendezők. Vajon miért van az, hogy Daniela Romo, Victoria Ruffo, de még William Levy is hitelesebbek és ténylegesen jobb színészek, ha nem egy Jorge Edgar Ramírez vagy Salvador Garcini-szintű teátrális stílusú rendező, hanem egy jóval tapasztaltabb, körültekintőbb, profinak mondható direktor, például Mónica Miguel keze alatt folyik a munka?
- A szereposztás. Az még oké, hogy összehozzák ismét Levyt meg Maitét, mert aranyosak együtt, sőt Maite még hasonlít is Ruffóra, még ha nem is a klasszikus modellalkat. De mi az istennek kell a mellékszerepekbe, melyek a tévhitekkel ellentétben legalább annyira mérvadóak és fontosak a telenovella egészének szempontjából, mint a főszereplők, tehetségtelen, kezdő, szó szerint hányingert keltő pszeudoszínészeket pakolni? Itt kiemelendő Dorismar és a Fernandát játszó színésznő, akik valószínűleg többet köszönhetnek a szereposztó díványnak, mint a tehetségüknek, de ide sorolható a már fentebb említett Cuauhtémoc Blanco is. Külön pontot érdemelne, de a szereposztáshoz tartozik Mejía szűklátókörűségének legékesebb bizonyítéka is: az életkorok és időugrások szemléltetése. Ruffo bikanyakú húszas szobalányként, Diego Olivera ráncos tinifiúként, Daniela Romo pedig ötven és hetven évesen is örökifjú inkvizítorként meglehetősen röhejes.
Mindezek együtt adják ki azt a nyúlós, zavaros színű masszát, amit Mejíának újabban mindig sikerül kikevernie, és melyet az Álomgyárban A néző hülyének nézése címkével szokás ellátni.
MIT TEHET MEJÍA?
Figyelem, az, hogy mit tehet, nem feltétlenül jelenti, hogy meg is teszi, de jelenleg ezek a válságforgatókönyvek állnak bizonyára megilletődött és morcosan pislogó Chava barátunk rendelkezésére:
1. Nem tesz semmit. Reménykedik abban, hogy a történetnek idő kell, és csak az elején fekszi meg az emberek gyomrát, de ha igazán erőlködik, végül mégis sikerül lenyomni a nézők torkán, mint a Corazón salvajét. Azzal viszont számolnia kell, hogy decemberben tendenciaszerűen csökkeni szoktak a nézettségek, onnan pedig még nehezebb lesz talpraállni.
2. Átíratja a történetet. Még nem késő vegyíteni a jelek szerint túl élénken élő cristalos/privilegiós sémát valamilyen izgalmas fordulattal, elterelhetnék a sztorit például egy váratlan baleset segítségével egy kiszámíthatatlanabb mederbe, de ennek hátulütője lehet, hogy az új szálak még rizikósabbak lehetnek, mint a régiek. Jelen esetben akár az is elég lenne, ha a mostani sablonkaraktereket érdekesebb jellemvonásokkal tarkítaná, Victoria tényleg szemet vethetett volna korábban Williamre, és máris itt egy remek konfliktus. A sorozatot már csak a cirkuszolás, a képtelen konfliktusok menthetik meg, amitől jobb sorozat ugyan nem lesz, de nézettséget még szerezhet vele.
3. Szereplőket írt és vendégsztárokat hív. Az egész szomszédságot úgy kéne kivágni a francba dorismarostúl és carmen salinasostúl, ahogyan van, felégetni, majd a helyét sóval behinteni, és valódi mellékszereplőket behozni, valódi konfliktusokkal (szétnézhetnének például a Para volver a amar forgatókönyveiben), hiszen ezek azok, akikkel a szegény átlagnéző valóban tud azonosulni, valójában viszont kérdéses, hogy egyáltalán egy rózsaszín sztoriban meg lehet-e oldani a szegényebb népréteg ábrázolását nevetséges felhangok nélkül. Sokat dobnának a sztárvendégek is, de ugyebár ahhoz nézettség is kellene, ami meg nincs. Mejía ott még javíthat, hogy a későbbi történetszálak fontos szereplőit (Vivian, Alonso) igazán jó és népszerű színészeknek adja, például Leticia Calderónnak, aki egy kicsit feltupírozhatja a sorozat megítélését.
Rég volt már, hogy a főműsoridős sorozatot megelőzte egy korábban vetített (akkor is az Hasta que el dinero... 30 fölötti adatokkal verte el a Sortilegiót, most a Llena de amornak alig húsz pont is elég erre), ennek ellenére a legvalószínűbb, hogy a Triunfo del amor még jó ideig képernyőn marad, és igyekeznek bevetni minden vésztartalékot, hogy ne égjenek még nagyobbat. Utoljára a Mi destino eres tú-nak kellett költöznie nézettség híján a főműsoridőből, ha akad egy erős ellenfele a Triunfo del amornak, tíz év elteltével ez most akár újra be is következhet.
MIÉRT SAJNÁLOM A HELYZETET?
Sajnálom, hogy Mejía nem tanul a hibáiból, makacsul terpeszkedik a babérjain, és miközben folyton pofára esik, a valóban tehetséges producereknek nem ad elég teret. Sajnálom, hogy mindezek ellenére Mejía tuti bebetonozta magát annyira a 21:00-s sávba, hogy következő novellája is itt boldogítja majd a nézőket. Sajnálom, hogy ennyire rosszul sült el Maite Perroni főműsoridős debütálása, annak ellenére, hogy micsoda lehetőségek rejtőztek és rejtőznek még most is a színésznőben. Egyedül az nyújt egy kis vigaszt, hogy a mexikói nézőknek még mindig maradt egy csöpp eszük, és a nyilvánvalóan ótvar produkciókat képesek viszonylag egységesen bojkottálni, ami a hazai kereskedelmi tévék nézőiről sajnos nem mindig mondható el.
Összességében szomorú vagyok, de egyben kíváncsian is várom, hogy most mi következik, a Triunfo del amor ugyanis egyvalamire mindenképpen kiválóan alkalmas lesz: negatív példának illetve állatorvosi lónak a kezdő producerek számára.
A jelenleg elég siralmas mexikói nézettség ellenére az USA-ban a Soy tu duenát szintén a Triunfo del amor váltja majd a főműsoridőben, persze elképzelhető, hogy ha az amerikaiak sem vevők Mejía agymenésére, ugyanúgy jár, mint a Corazón salvaje, amit éjfélre rejtettek a nézők elől.
Összehasonlításképpen: a Soy tu duena 27.6 pontos ratinggel és 45.3-as share-rel nyitott, tehát a premierjét tekintve akkor kevesebb nézőt vonzott, mint most a Triunfo del amor. Korábban ugyanebben a sávban a Corazón salvaje 28.1, a Sortilegio 26.0, a Manana es para siempre pedig 33.6 pontos ratinggel vette kezdetét, tehát 2008 óta a Triunfo nyitánya szerepelt a legjobban, ám Mejíának saját rekordját nem sikerült megdöntenie: a Fuego en la sangre 29.5 százalékot hozott össze 2008 januárjában.
Az, hogy az új sorozat hogy teljesít a továbbiakban, nyilván ezekből a számokból még nem megjósolható, de nagyon érdekes lesz megfigyelni, hogyan alakult a megosztott sávban az elköszönő és a friss sorozat nézettsége. A Duena még mindig könnyedén felmehet 30 fölé, ha Mejíáékat is többen választják, de a Triunfo sorsa is kérdéses, hiszen közel ugyanilyen premierről bukott a Corazón salvaje és gyengébb eredményről jött fel a Sortilegio egészen 33 pontos fináléjáig.
Ugyan főcím nem volt, de levetítették ezt a minitrailert az epizód elején, hogy felkészítsék a nézőket, mi is vár rájuk. Kétségtelen, hogy Mejía mindent bedob, hogy a nézők ne pártoljanak el, a Corazón salvaje múltidéző, a szereplők kora miatt viccbe fulladó bevezető részeivel ellentétben most párhuzamosan kezelik a sztori idősíkjait, Victoriát sikeres nőként és fonotthajú, ám diszkrét tokával továbbra is rendelkező cselédlányként is látjuk, így a néző azt sem tudja, hova kapkodja a fejét. A szereplők bemutatásán kívül egyébként sok érdemleges nem történt, holnapra valószínűleg eljutunk Victoria teherbe eséséhez és kidobásához. Az egész hangulata egyébként a Mundo de fierasra emlékeztet, ami nem tudom, jó jel-e. Végül is a kivitelezés, a vágások és a körítés egész jó, komolyan rosszabbra számítottam, de sok dolog nagyon erőltetettnek hat még így is. Főleg az, hogy Mejía még Levy félpucér kajakozását is besúvasztotta végefőcím gyanánt. Amint lesznek adatok a nézettségről, kiderül, hogy a mexikóiak vajon dobták-e a remélt hátast mindettől.
A poszterről virít, hogy a Cuidado con el ángel nemzetközi sikereire mennek rá, Victoria Ruffo például már rá sem fért.
UPDATE: tévedtem, kivételesen három poszter van, a többi a tovább mögött!
Ez itt az angol nyelvű...
...ez pedig a Fuego en la sangre nem létező világsikerére apellál.